Blogom első és legnépszerűbb posztjában bemutattam, hogy hogyan érdemes szavazni a parlamenti választáson. Felvetődik a kérdés: miért van szükség taktikázásra? Miért nem lehet olyan választási rendszert csinálni, ahol mindenki akkor adja le a számára leghasznosabb szavazatot, ha az őszinte véleménye szerint szavaz? Sőt, az lenne az igazi, ha a jelölteknek sem kellene taktikázniuk, hogy ki kinek a javára lép vissza. Van egy jó hírem: amikor csak egy jelöltet kell megválasztanunk – különösen, ha egy előválasztáson keresünk integratív jelöltet – akkor van egy szinte tökéletes rendszer, ami ráadásul pofonegyszerű is. Az alábbi írás Tóka Gábor választási szakértő blogján, a Vox Populi blogon megjelent közös írásunk alapján készült, melyet egy szélesebb szakértői egyeztetés is megelőzött.
Elrettentő példaként tegyük fel például, hogy a legjobb szakácsot akarjuk kiválasztani, és mindenki csak egyetlen jelöltre szavazhat. A sok hasonló mérsékelt jelölt mellett pedig két radikális jelölt tűnik ki, egy vegetáriánus és egy húsfaló jelölt. Könnyen előfordulhat, hogy bár a legtöbben valamelyik mérsékelt szakácsra szavaznak, de mivel olyanból sok van, ezért egyikük sem kap annyi szavazatot, mint a két radikális, megosztó szakács. Így akár egyfordulós a választás, akár van még egy döntő menet a két legerősebb jelölt között, mindenképpen kudarcot vall az előválasztás abban, hogy egy a tábor egészében megbecsült és elfogadott jelölt főzze meg az egész közösség vacsoráját. Ez ellen persze lehet védekezni azzal, hogy a mérsékelt szakácsok közvélemény-kutatások és alkuk alapján visszalépnek egymás javára, és felbiztatnak más vegetáriánus és húsimádó szakácsokat, hogy ők is induljanak el, megosztva ezzel az ellenfeleik szavazatait. De ha ez sikerül is, akkor sem ezt neveznénk a választói akarat érvényre juttatásának.
Annak bebiztosítására, hogy kellőképpen széles elfogadottságú jelöltek indulhassanak a sokpárti választási szövetség színeiben, a minden szavazónak több szavazatot adó szabályok alkalmasak leginkább. Ezek közül egy előválasztáshoz – szerintünk – az a legjobb, amit a hazai aktivisták közt „több X-es”, a nyugati választástudományi irodalomban „jóváhagyó szavazás” (approval voting) néven ismert. Ez a módszer egy győztes kiválasztása során számtalan teszt szerint a választói akaratot legjobban kifejező rendszernek bizonyul, már ha eltekintünk néhány különösen bonyolult és Magyarországon eddig soha nem használt szavazási eljárástól. Ráadásul a hazai szavazók számára sem újdonság: 1990 óta Magyarország valamennyi 10 ezer lakosnál kisebb lélekszámú települése ezt a módszert használja a helyi önkormányzati képviselőtestület megválasztása során, igaz, ott egy kicsit még bonyolultabb is a választó feladata, mert több képviselő kerül egyidejűleg megválasztására.
A több X-es szavazás lényege, hogy minden szavazó annyi jelölt neve mellé tehet oda egy X-et, amennyit csak érdemesnek talál a támogatásra. A végén csak meg kell számolni, hogy kinek a neve mellé került több X, és ő a győztes. A módszer jól láthatóan a legtöbb szavazó által támogatott jelöltet emeli pajzsra, és több szavazatot (tehát erősebb felhatalmazást) ad neki, mint amit egy egyszerű többségi rendszerben kapna.
A módszer másodlagos előnyei is számosak. A több X-es szavazás éppoly egyszerű és áttekinthető, mint a megszokott egy X-es szavazás. Arra ösztökéli a jelölteket, hogy minél több emberhez szóljanak. Nem a fő riválisokat támadó negatív kampánnyal, hanem az egész tábort egyesítő üzenetekkel juthatnak hatékonyabban előre. A szavazatszámlálás sem túl időigényes, és a szavazópolgárok könnyen megértik és használják a módszert a szavazólapon. Nem kell mindezt kísérletekkel ellenőriznünk, mert tudjuk már az önkormányzati választásokról.
A több X-es szavazás már egy fordulóban alkalmazva is nagyon jól működik, de a kétfordulós választások esetén is biztosítja, hogy a valóban népszerű jelöltek jussanak a második fordulóba, és ne azok, akik hangos, radikális, megosztó üzeneteikkel ki tudnak tűnni a tömegből. Idén tavasszal egy amerikai nagyváros polgármester-választásán is pont erre használtak az első fordulóban.
De ami a több X-es szavazásnak fontos előnye, hogy sem a jelöltek, sem a választók oldaláról nem ösztönöz taktikázásra. A választónak nem kell gondolkodnia, hogy érdemes-e beikszelnie egy kedvelt, de kevésbé esélyesnek hitt jelöltjét. És a jelölteknek sem kell azon taktikázniuk, hogy visszalépnek-e valaki javára, mert ennek lényegében semmi hatása sincs a többiek sorrendjére. Ez a rendszer egyszerűen kiválasztja a legnépszerűbb jelöltet, mindenféle taktikázástól függetlenül. Ebben a taktikázással szembeni érzékeltlenségben kivételesen jól teljesít a felmerülő választási rendszerek között.
(Elméleti részletekbe menve: azzal a trükkel kerüljük meg Arrow lehetetlenségi tételét, hogy a választó ugyan taktikázhat azon, hogy a preferencialistájában hol húzza meg a határt, de más taktikázásra nincs oka, mindenképpen az első valahány legszimpatikusabbat érdemes beikszelnie. Legalábbis egyfordulós választás esetén ez precíz matematikai tételként teljesül. Ellenben sok ,,modern'' választási rendszer ebben a tekintetben még az egy X-es rendszernél is rosszabbul teljesít. Ha ugyanis 2-nél több opciót kínálunk fel arra, hogy egy jelöltről véleményt nyilvánítsunk, akkor az leginkább csak káros taktikázást eredményez a jelöltek és a választók részéről is. Például az egyszerű rangsorolásos rendszerekben a választónak érdemes az esélyes jelölteket vagy első(k)nek vagy utolsó(k)nak beírni, az esélyteleneket pedig középen rangsorolni. Van persze olyan választási rendszer is, ami ezt a problémát kivédi, de cserébe nem a választói összpreferencia alapján próbál dönteni. Összességében ezek a választási rendszerek lényegesen bonyolultabbak, cserébe legalábbis vitatható, hogy jobban működnek-e az egyszerű több X-es szavazásnál.)
Ez azért is fontos, mert a Fidesz választási rendszerét épp azon az alapon támadják teljes joggal, hogy direkt olyanok a szabályok, amik nem az igazságosságot, hanem a Fidesz érdekeit szolgálják. Ez még egy jó ok lenne arra, hogy az ellenzéki összefogás egy nagyon igazságos, manipulációktól mentes előválasztással kínáljon alternatívát, és ne legyen kétség afelől, hogy a közös jelölt tényleg a legnépszerűbb jelölt.
Összefoglalva a több X-es szavazás fő előnyei
- A jelölteknek nem kell radikális, megosztó üzenetekkel kitűnniük a tömegből, hanem abban versenyeznek, hogy kit tartanak legtöbben szimpatikus jelöltnek.
- Nincs ok taktikai szavazásra, visszalépésekre, hanem minden esélyes jelöltnek érdemes elindulnia, és a választóknak a valódi véleményük szerint érdemes dönteniük.
- Sokkal pozitívabb, konstruktívabb kampányra ösztönöz. Például néhány jelölt akár kölcsönösen támogathatja is egymást.
- A győztes nagyobb támogatottságot mutathat fel, nagyobb lesz a legitimitása.
- Ugyanolyan egyszerű, mint a ,,hagyományos'' egy X-es rendszer.