A világ dolgairól matematikus szemmel

Matematika, játékelmélet, és ami eszembe jut

Matematika, játékelmélet, és ami eszembe jut

Rabszolgatörvény és tüntetés

2018. december 17. - Csóka Endre

A mostani tüntetések hívószava a túlóratörvény, avagy a ,,rabszolgatörvény'' volt. Mint a legtöbb ilyen esetben, az emberek most sem csak emiatt mentek utcára, sokkal inkább egy majdnem teli pohár sokaknál épp most csordult túl. Mégis a túlóratörvény került a figyelem középpontjába, amit én szerencsétlennek tartok, mivel szerintem ez a kritika részben egy általános félreértésen alapul. Néhány pontban összefoglalom erről a főbb gondolataimat.

  1. Világszerte van egy olyan hibás vélekedés, hogy a munkavállalás állami szabályozásának az a szerepe, hogy a munkavállalónak jobb feltételeket kényszerítsen ki. Ez a tévedés azért is terjedt el, mert a piacgazdaság egy bonyolult dolog, és az emberek nagy része nem érti. Főleg azt nem, hogy milyen szabálynak mi a hatása.
    A munkaadó és a munkavállaló közti viszonyra úgy érdemes gondolni, hogy kettejük együttműködése létrehoz valamennyi profitot, amit a piaci viszonyoktól függően bizonyos arányban elosztanak egymás között. Tegyük fel, hogy a munkavállalók számára szeretnénk jobb feltételeket elérni azzal a naiv módszerrel, hogy törvénybe foglaljuk, hogy a munkaadó óránként a béren felül +100 Ft-ot ad a munkavállalónak. Ennek az lesz a hatása, hogy a munkaadónak elegendő lesz óránként 100 Ft-tal kevesebb (alap)bért ajánlania, hogy ugyanannyira vonzó ajánlatot tegyen, mint korábban. Vagyis összességében nem értünk el semmit, a dolgozó a +100 Ft-tal együtt fog ugyanannyi fizetést kapni, mint amit eddig a +100 Ft nélkül kapott. Ez egy általános érvényű összefüggés, egy egyszerű játékelméleti lemma, ami érvényes függetlenül attól, hogy milyenek a munkaadó és munkavállaló közti erőviszonyok. Ez ugyanúgy igaz, ha a munkavállaló ad vissza pénzt a munkaadónak, és akkor is, ha nem pénzről, hanem pénzben mérhető kényelmetlenségről van szó, például túlóráztatási jogról. A félreértés tehát abból fakad, hogy ha adott szerződéseket módosítunk a fenti módon, akkor az valóban kedvezhet a munkaadónak vagy a munkavállalónak a másikkal szemben (nagyon rövid távon nézve, nem számolva a gazdasági következményekkel). De ha jövőbeli szerződésekre alkalmazzuk az új szabályokat piaci viszonyok között, akkor ott már megszűnik ez a hatás, ekkor már nem is nagyon van értelme munkáltatónak vagy munkavállalónak kedvező törvényről beszélni.
    Ez az érvelés (mint általában a játékelméleti érvelések) persze feltételezi, hogy a felek pontosan értik a szabályokat.

  2. A törvényi szabályozásnak ugyanakkor egy olyan szerepe is van, hogy tisztességes módon áttekinthetővé teszi a munkaadó és munkavállaló közti szerződést, többek között annak érdekében, hogy a munkaadó ne élhessen vissza azzal, hogy jobban érti a szerződést, mint a munkavállaló. (Pl. nem életszerű, hogy egy takarító arról alkudozzon, hogy a szerződés milyen kötelezettséget tartalmazzon munkahelyi baleset esetére. De én magam sem vagyok tisztában minden munkavállalói jogommal.) Ezt a célt némileg sérti a törvény, leginkább a 3 éves munkaidőkerettel. Könnyen lehet, hogy ezt sokan ,,apróbetűs'' tisztességtelen feltételként élnék meg. Különösen, mivel sok munkavállaló megszokta, hogy az állandó törvényi változások miatt évente új szerződést kell írni, de a változásoknak sosincs komoly gyakorlati jelentősége. Így válhat egy ilyen törvényi lehetőség rejtett, tisztességtelen feltétellé. Szerintem ez a legfőbb jogos kifogás a törvénnyel szemben.
    A 400 órás túlórakeret azonban már más dolog. Egy munkaszerződésben sok minden nincs rögzítve a munkakörülményekkel kapcsolatban, például a munka intenzitása vagy a higiéniai viszonyok. Ezen problémák ellen is csak a felmondás lehetősége és a bizalmi rendszer véd. Ami ugyanígy védi a munkavállalót minden olyan feltétellel szemben is, amikkel azonnal szembesül, amik nem csak jóval utólag derülnek ki. Ezért bár felmerül, hogy a munkavállaló nem látja át aláíráskor, hogy az évi 400 órás túlórakerettel mit vállal, de folyamatosan érzékeli a munkavállaló, hogy mikor mennyit kell túlóráznia. Ezért itt szerintem nem beszélhetünk utólag kiderülő, rejtett feltételről. Az viszont előfordulhat, hogy a munkavállaló kicsit későn észleli, ha a 3 éves munkaidőkeretével játszanak tisztességtelenül.

  3. A törvénynek van egy olyan közvetett hatása is, hogy bizonyos értelemben kicsit csökken a minimálbér, vagyis rosszabbodik a legrosszabb feltétel, amivel foglalkoztatni szabad. Ez nem hiszem, hogy tiltakozásra adhat okot, hiszen a minimálbér egy szabadon változtatható paraméter, amit egy bizonyos értelemben vett optimumra próbálnak beállítani, és eddig is durván rángatták az értékét. Az viszont kicsit szerencsétlen, hogy amelyik munkaadó ilyen értelemben vett minimálbéren akar foglalkoztatni, azt a maximális túlórakeret alkalmazására ösztönzi a rendszer ahelyett, hogy több embert alkalmaznának, kevesebb túlórával. De megint csak kevéssé hiszem, hogy ez adna okot a tüntetésre, már csak azért sem, mert szerintem kevesen értik ezt a hatást.

  4. Az állami szabályozás akkor hatékony, ha olyan feltételekre kényszerít vagy ösztönöz, ami a munkaadó és a munkavállaló érdekeinek az összegét maximalizálja. Mert abba egy piacgazdaságban az állam nem igazán tud beleszólni, hogy a munkaadó és munkavállaló hogyan ossza meg azt a nyereséget, amit az együttműködésük jelent (vagy ha mégis, akkor azt ettől független eszközökkel éri el), azt viszont könnyen tudja segíteni, hogy ez a nyereség minél nagyobb legyen, és akkor mindenkinek több jut belőle. Ilyen értelemben hasznos lehet megengedni egy olyan lehetőséget, avagy legálissá tenni egy olyan eddig is létező gyakorlatot, hogy nagyobb munkaidővel is lehessen foglalkoztatni. Láthatóan van rá igény. Csak előbb meg kellene próbálni orvosolni a 2. és 3. pontban ismertetett problémákat, és utána lehetne mérlegelni, hogy összességében ezek az érvek, vagy azok az ellenérvek az erősebbek.

Eközben az újabb fejlemények a sajtószabadság és a szabadságjogok felé terelték a tiltakozás témáját. Ezt örvendetesnek tartom, ezekben a kérdésekben sokkal indokoltabbnak látom a tiltakozást. Annak, hogy egyes szakmai részletkérdésekben kinek mennyire van igaza, semmi köze ahhoz, hogy megpróbálják-e a véleményét elhallgattatni. A szólásszabadságnak lényege, hogy még a legbutább véleményt is szabadon lehessen hangoztatni (amíg az nem jár mások aránytalan sérelmével). Az pedig fel sem merül, hogy ezekben a szakmai kérdésekben megjelenő - szerintem - tévedéseket egy lapon említsük az évi 80 milliárd forint közpénzből fenntartott közmédia folyamatos és durva hazugságaival. Például, hogy amikor a köztévében mégis beszélnek a tüntetésről, akkor azt agresszív migránspárti sorosista tüntetésként mutatják be, elhallgatva valódi követeléseiket. Ez elleni tiltakozásul bemásolom az 5 pontot, amiről a közmédia nem hajlandó beszámolni. Bemásolom annak ellenére is, hogy az 1. ponttal szemben - a fentebb leírt okok miatt - vannak fenntartásaim.

Le a rabszolgatörvénnyel, le a propagandával!

5 követelés a szabadságért

  1. A rabszolgatörvény azonnali visszavonása! A magyar dolgozók kizsigerelése, kiszolgáltatottá tétele teljes mértékben elfogadhatatlan! A szabálytalanul elfogadott rabszolgatörvényt vonják vissza!
  2. Kevesebb rendőri túlórát! Egy rendőrt se kötelezzenek többre, mint az Európai Uniós maximum! Tartsa be a kormány a saját törvényeit! Értük is tüntetünk!
  3. Független bíróságokat! Állítsák helyre az igazságszolgáltatás függetlenségét! Nem kérünk a Fidesz által irányított bírókból!
  4. Európai ügyészséget! Ha egy kormány nem csatlakozik az Európai Ügyészséghez, az felér egy beismerő vallomással! Egy korrupciós ügy sem maradhat büntetlenül!
  5. Független médiát! Nem akarunk több pártállami propagandahíradót látni! Követeljük a sajtószabadság helyreállítását és a felelősök, a hírhamisító Papp Dániel azonnali leváltását!

A bejegyzés trackback címe:

https://jatekelmelet.blog.hu/api/trackback/id/tr6914492780

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

dr Brcskzf Gröőő 2018.12.17. 13:53:47

nekem (és emiatt úgy képzelem, hogy sok tiltakozónak) nem egyértelmű, hogy az érdekösszeg a maximalizálandó célfüggvény (bár elképzelhető, hogy adható olyan érdekdefiníció, ami szerint már egyetértek). ez az érzésem azon alapul, hogy analógnak látom a GDP-vel (vagy az egy főre jutó PPP GDP-vel), amit jó ideje félrevezető mutatónak találok, helyette inkább mediánjövedelem-adatokat keresek-turkálok. másképp fogalmazva: egyáltalán nem automatikus, hogy a nyereségnövekedésből mindenkinek jut. a gépesítés terjedése miatt a munkáltató-munkavállaló viszonyban a munkavállalók alkupozíciója folyamatosan romlik, és ez a törvény a munkáltatókat erősíti.

Csóka Endre 2018.12.17. 14:29:54

@dr Brcskzf Gröőő: Az, hogy az érdekösszeg a maximalizálandó, az valóban csak ,,majdnem igaz'', ha például egy új rendszerben a munkavállaló jobban át tudja látni a saját alkupozícióját, az tudna változtatni a dolgon. Nem hiszem, hogy itt lenne ilyen típusú érdemi hatás, de az általad említett esetben nem is ez a lényeg. Hanem az, amit az 1. pont példájában írok (amit most frissítettem is): ha jövőbeli szerződés kereteit módosítjuk, abban lényegében nincs olyan, hogy az a munkáltatónak vagy a munkaadónak kedvezne.

dr Brcskzf Gröőő 2018.12.17. 17:28:09

@Csóka Endre: ezt fejtsd ki bővebben, lécci. én eddig úgy gondoltam, hogy a munkaerőpiacon a kereslet-kínálat úgy tolódik el (a gépesedés miatt), hogy a nyereség egyre kisebb része kerül a munkavállalókhoz, de ha a munkaadók nem a munkásokkal, hanem a szakszervezetekkel alkudnak (mert a szabályozás ezt kikényszeríti), akkor az alapvetően megváltoztat(hat)ja a kínálati oldalt:
index.hu/gazdasag/2018/08/08/amazon_portre_jeff_bezos/
olyasmikre gondolok, mint pl. a teljes állásnak megfelelő munkaidő radikális csökkentése; ezek nyilvánvalóan olyasmik, amiket országos szinten nem lehet egyoldalúan kezelni, szóval világ proletárjai, egyesüljetek!

Csóka Endre 2018.12.17. 17:59:23

@dr Brcskzf Gröőő: Egyrészt az alkupozíció időbeli változása független a túlóratörvénytől. Másrészt ott, ahol szakszervezet is van, ha jól tudom, a szakszervezet beleegyezése nélkül nem is lehet szerződést módosítani, ezért a 2. pontbeli hátrányok itt nem állnak fenn. (Feltéve, hogy legalább a szakszervezet érti, miről van szó, és nem próbálja saját képviseltjeit átverni.)

inquisitor amentiae 2018.12.18. 12:29:10

Alapvetően hibásnak találom a játékelméleti megközelítést. Mindazonáltal a gondolatok, a szokatlan megközelítés és a párbeszéd kiszélesítése egy újabb irányba érdekes és hasznos.

Az, hogy a munkavállalói jogokról szóló törvénymódosítás megkapta a "rabszolgatörvény" nevet, amelyet az ellenzék elkezdett tőle szokatlan konzisztenciával átdöngölni a média-falon, egy tisztán politikai döntés, egy olyan téma fókuszba helyezése, amelyet a megszokott néhány ezer mérges értelmiségin kívül is van esélye embereknek megérteni. A második pontnak ugyancsak átlátszó politikai céljai vannak. Ez helyes politikai döntésnek tűnik.

A negyedik pont sem véletlenül került bele. Százezrek írták már alá, amellyel maguk és ismerőseik előtt is kijelentették: "Szerintem szükség van európai ügyészségre!". Ezek az emberek nem fognak visszakozni. Persze ennek semmi értelme nem lenne a 3. pont nélkül.

Az is fontos, hogy megálltak 5 pontnál: ennyit még észben lehet tartani. Nem került bele se a CEU, se a választási törvény, se az összes többi kormánnyal szembeni ellenzéki kifogás. A válogatás egyértelműen politikai alapon történt, és ebben a tekintetben egészen jól van megszerkesztve.
süti beállítások módosítása