Röviden: szavazz nyugodtan a kedvenc pártodra. Pontosabban arra, akit leginkább segíteni szeretnél. Legalábbis, ha a bejutásra esélyes pártok (Fidesz, Jobbik, MSzP-P, DK, LMP, Momentum) bármelyikére szavazol, közel ugyanakkora az esélye, hogy ennek a szavazatodnak köszönhetően eggyel több képviselői helyet nyernek el az Európai Parlamentben.

Kicsit részletesebben, a mandátumszerzési határok várhatóan így alakulnak:
1. mandátum: 5%
2. mandátum: kb. 8%
3. mandátum: kb. 12%
4. mandátum: kb. 16%
stb.
(Valószínűleg 3,8% és 4,1% közé fog esni az az M szavazatarány, aminek többszörösei fognak 1-1 új mandátumot érni. Kivéve az 1. mandátumszerzési határt, ami mindenképpen 5%. Ezt az M értéket úgy fogják meghatározni, hogy pontosan 21 mandátumot osszanak ki.)

Egy pártra adott szavazat értéke (hatása) azzal arányos, amekkora eséllyel a párt épp egy mandátumszerzési határon lesz. A felsorolt pártok számára ez az esély majdnem ugyanannyi, hasonló okból, mint ahogy azt a parlamenti választások töredékszavazatainál láttuk. A 3% alá becsült pártokra adott szavazat értéke minimális, de 4% fölött már nincsenek nagy különbségek. Csupán egy apró anomália van: mivel az első mandátumszerzés küszöbe nem 4%, hanem 5%, ezért az 5-8% közé becsült pártokra (most épp nincs ilyen*) adott szavazat kb. 20-25%-kal többet ér, mivel számukra ,,sűrűbben vannak'' a mandátumszerzési határok. Mindez az alábbi ábráról is leolvasható.

*Frissítés: az utolsó napok kutatási eredményei (+ez) alapján a Momentum becsült támogatottsága átlépte az 5%-ot. Eszerint kb. 20%-kal értékesebb a rájuk adott szavazat. De ezt a kis különbséget csak annak ajánlom figyelmébe, aki körülbelül ugyanannyira szimpatizál több párttal is.

A vízszintes tengelyen a párt becsült (medián) támogatottsága szerepel %-ban, a függőlegesen pedig a pártra adott szavazat értéke. Az egyes pártok szavazatainak arányára az ln(p/(1-p)) skálán normális eloszlást feltételeztem, 1/3 szórással. Ez nagyobb bizonytalanság a parlamenti választásoknál használt 1/4 szórásnál, amit a kisebb részvételi arány és a kevesebb közvélemény-kutatási adat indokol. Az ábra kevéssé függ a szórásra vonatkozó becsléstől. 15% fölött a függvény értéke nagy pontossággal 1 marad.

Fontos hozzátenni, hogy itt csak az EP-mandátumok kiosztására vonatkozó hatásról beszéltünk. A választó azonban nyugodtan gondolhatja úgy, hogy őt sokkal jobban érdeklik a választás belpolitikai következményei. Például emlékezetesek a 2009-es következmények (berobbant a Jobbik, eltűnt az SzDSz, nyert a Fidesz, összement az MSzP és már a várható kudarc előtt lemondott a miniszterelnöke, megjelent az LMP), arra viszont kevesen emlékeznek, hogy kik voltak a megválasztott képviselők, és mit képviseltek az EP-ben. Ez az érv talán még inkább azt erősíti, hogy most mindenki nyugodtan szavazhat a hozzá legközelebb álló pártra.

Tudom, hogy az olvasó ennél izgalmasabb választ várt, de van, amikor a valóság ilyen unalmas. Kárpótlásul azért kitérek egy másik témára is.

Jól járt volna-e az ellenzék, ha összefognak, és egy közös EP-listán indulnak?

A válasz röviden: nem. Pontosabban egymáshoz közel álló kisebb pártok kisebb összefogásai esetleg megtérülhettek volna, de a teljes ellenzéki összefogás minden bizonnyal kontraproduktív lett volna. (Igen, én is láttam olyan közvélemény-kutatást, ami ezzel ellentétes következtetésre jutott. Mondjuk úgy finoman, hogy a módszertan nem győzött meg.)

Mindenek előtt ott vannak a belpolitikai szempontok: a pártoknak szükségük van a megmérettetésre és a szelekcióra, és erre a kisebb téttel bíró EP-választás kiválóan alkalmas. Mint ahogy arra is, hogy az EP választási kampány révén új szavazókat szólíthassanak meg. Ezen kívül az önkormányzati választások ellenzéki koordinációjáról való megegyezés is sokkal egyszerűbben hozható össze, ha előtte objektíven és nyilvánosan felmérik az erőviszonyokat. Ennek megvan a játékelméleti oka is: pongyolán fogalmazva, minél inkább különbözőek a felek információi, annál nagyobb a kockázata, hogy a racionális alkudozási stratégiának az lesz az eredménye, hogy nem sikerül megegyezni. Hasonló oknál fogva egy mostani EP-listás összefogás kísérletének is lettek volna komoly kockázatai, és további nehezítés lett volna, hogy itt jól járhat az a párt, amelyik egyedüliként marad ki az összefogásból.
Egy közös ellenzéki EP-lista ráadásul abba a (nagyrészt jogos) kommunikációba sem illene bele, hogy azért kell összefogni, mert a Fidesz választási rendszerében ez jelenti számukra az egyetlen esélyt. Az EP-választás ugyanis az egyetlen, aminek a rendszerét nem a Fidesz alkotta meg, ami (majdnem) arányos, és amit soha nem is ért érdemi kritika.

De ha mindezektől eltekintve szigorúan csak a mandátumszámokat nézzük (amit nem tartok jó megközelítésnek), akkor is az alábbi dilemmát látjuk. Leegyszerűsítve, minden biztosan bejutó párt várhatóan kb. 2%-ot veszít a lefele kerekítés miatt. Ha két párt(szövetség), A és B összefog, akkor tehát ezt a 2-szer 2% veszteséget 1-szer 2%-ra csökkentik, amivel nyernek 2%-ot. Másrészt azonban elvesztik azokat a szavazókat, akik A-ra szívesen szavaztak volna, B-re viszont nem szívesen, és ha csak A és B szövetségére lehet, akkor nem lesz elég kedvük elmenni szavazni, vagy inkább szavaznak C-re. És ugyanígy az aktivisták lelkesedése sem adódik össze, így az összefogás kampányának ereje sem. Ezek együtt már könnyedén okozhatnak 2%-nál nagyobb veszteséget, főleg egymástól távol álló, nagy politikai pártok vagy tömbök esetén.