Szavazásra bocsátottak egy javaslatot egy 21 fős közöségben. 11-en igennel, 10-en pedig nemmel szavaztak. Tehát a szavazók többségének igen szavazatával a javaslatot elfogadták. Ez egy ilyen egyszerű történet egészen addig, amíg jogászt nem engedünk a probléma közelébe.
Jött azonban dr. Jogász Okoska, akinek nem tetszik a „többsége” szó, szerinte ez nem elég egyértelmű. Egy matematikusnak ez a szó megfelelne, esetleg alternatívaként a „több, mint fele” kifejezést javasolná. De dr. Jogász Okoskának ez sem tetszik. Ez a kifejezés ugyanis túl hétköznapi, nem érződik belőle az ő szellemi felsőbbrendűsége. Ha ugyanis a megrendelő egy közérthető szöveget kap, akkor elégedetlen lesz, hogy mi került ebben a megfogalmazásban ilyen sokba. De egy nehezen érthető jogi szöveg láttán már érezni fogja azt a magas szakmai teljesítményt, amit meg kellett fizetnie. Ide tehát dr. Jogász Okoskának egy nagyon tudományos képletet kell találnia. Így született meg a híres „a szavazók legalább 50%-a + 1 fő” kifejezés. Ezzel teljesedett ki a szavazások túlszabályozott és drága jogi leírása, ami elég bonyolult és érthetetlen lett ahhoz, hogy senki se akarjon belekötni. Így azt egyhangúlag el is fogadták.
Később aztán egy másik javaslatról való szavazáson ismét szoros eredmény született: 21 szavazóból 11 igen, 10 nem. Valaki ekkor megnézte a szentesített jogszabályba foglalt híres képletet. Eszerint legalább 21 * 50% + 1 = 11,5 igen szavazat kellene az elfogadáshoz. De csak 11-en szavaztak igennel. Tehát a képlet szerint a javaslatot nem fogadták el.
Természetesen rögtön ment a fellebbezés, mondván „nehogy már, hogy most az a fél itt izé legyen”. Több szintet végigjárva, pár év alatt a fellebbezés végül a Nemzeti Jogász Bölcsek Testülete elé került. Ez a szakma csúcsa. Itt a legtöbben már nem csak azért viselik a „dr.” előtagot, mert a jogászokkal teli Országgyűlés ebben a különleges kegyben részesítette a jogászokat. Hanem ezeknek a jogászoknak valódi PhD-jük is van. Egyikük éppen szavazgatásjogból írta a doktoriját. Ezért kiválóan értette, hogy a 11 az bizony nem teljesíti, hogy legalább 11,5 volna.
Hosszas tanácskozás után a Nemzeti Jogász Bölcsek Testülete végül megállapítja, hogy ez a „legalább 50% + 1 fő” egy nagyon bonyolult képlet, és ezért dr. Jogász Okoskáról, vagy a jogi szöveget megszavazókról nem feltételezhető, hogy ezt a képletet értették. Ezért textualista helyett teleologikus jogértelmezést kell alkalmazni. Ez magyar nyelven annyit tesz, hogy tökmindegy, mi van a jogszabályban leírva, hanem abból kell kiindulni, hogy vajon mire is gondolhatott a jogász. Figyelembe véve a korábbi szavazások gyakorlatát is, a testület megállapította, hogy minden bizonnyal a szavazók „többsége”, avagy „több, mint fele” fogalmát szerették volna jogi formába önteni. És ezért ebben az értelemben kell a jogszabályt alkalmazni. Tehát a fellebbezésnek helyt adtak, a 11 szavazat jogilag elérte a 21 szavazat 50%-a + 1 szavazatot.
A történet ezzel lezárult, a jogász társadalom pedig tanult belőle. Most már egészen nyugodtan írják bele a legújabb jogszabályokba is a „legalább 50% + 1 fő” kifejezést, hiszen a Nemzeti Jogász Bölcsek Testülete kimondta róla, hogy ez ugyanazt jelenti, mint a „többség”. És azóta is boldogan használják hibás képletüket, amíg meg nem tanulnak számolni.
Epilógus
A mese folytatódhatna azzal is, hogy ugyanezeket a jogászokat felkérik, hogy dolgozzanak ki egy Nemzeti Alkotmányt, a hatalom és felelősség felosztásával, fékekkel, egyensúlyokkal, választási rendszerekkel, melyek egy nagy összetett rendszert alkotva garantálják az ország demokratikus működésének hatékonyságát és stabilitását. Jogászaink pedig a teljes kompetencia érzésének magabiztosságával vállalják a feladatot. De nem így folytatom a mesét, mert nem szeretném, hogy bárki is rosszat álmodjon az éjjel.
Mesélek inkább egy vidámabb folytatásról, ahol a jogászok felismerik, hogy például egy rendszer megtervezése milyen összetett kihívás, és milyen keveset tudnak róla. Megtanulják, hogy mikor milyen szakértőket kell bevonniuk, és hogyan érdemes csapatban dolgozni velük, ahol a jogász már csak egy a csapat tagjai között. Felismerik, hogy a matematikusok milyen ügyesen tudnak bonyolult fogalmakat is egyszerűbben, közérthetőbben, mégis pontosabban, helyesebben definiálni. A programozóknak pedig milyen okos technikáik vannak, amivel sokkal összetettebb rendszereket is kezelni tudnak. Rájönnek, hogy milyen hasznos, ha minden jogász megtanul kezdő szinten programozni. Alapelvvé válik, hogy aki egyszerű, egzakt fogalmakkal sem tud bánni, annak semmi keresnivalója a jogi szakmában. Azon pedig már csak mosolyognak, hogy elődeik még egy esetszétválasztást sem voltak képesek rendesen megfogalmazni. Végül a jogi nyelv is leegyszerűsödik, sokkal logikusabbá, közérthetőbbé és következetesebbé válik. Csökken a bürokrácia, amitől gyorsabban fejlődik a gazdaság, és egy kicsit jobban működő világra ébredünk.
